Összefoglaló a titokban készített hangfelvételekről

Három évvel ezelőtt már írtam arról, hogy a hangfelvétel védelme kettős: polgári jogi és adatvédelmi jogi oltalomban részesül. Most arról fogok részletesen beszámolni, hogy a titokban készített hangfelvételek hogyan használhatók fel egy eljárásban.

Elsődlegesen is azzal kezdeném, hogy a korábbi írásom címe a „Hangfelvétel készítése és felhasználása – polgári jog vs. adatvédelmi jog” volt, amely a szövegre kattintva érhető el. 

Ebben a cikkemben sokkal részletesebben, pontokba szedve ismertetem a szabályokat, külön kiemelve a polgári jogi, a büntetőjogi felhasználás jogalapját és lehetőségét, illetve az adatvédelmi aspektust is. Az írás azokról a hangfelvételekről szól, amelyeket magánszemélyek készítenek – jellemzően titokban – abból a célból, hogy azt a későbbiekben bizonyítékként felhasználják. Nem kívánok foglalkozni azzal a nyilvánvalóan jogsértő helyzettel, amikor valaki más lejáratása céljából, mindenféle jog, vagy jogos érdek fennálló sérelme nélkül készít hangfelvételt és teszi közzé a nagy nyilvánosság számára, kifejezetten a negatív hatás elérésének céljából.

Akik nem szeretnének sokat olvasni, azok kedvéért előre leírom: félnie annak kell, akinek a jogellenes, csalárd, turpis magatartását a felvétel rögzíti és nem annak, aki ezt felveszi és egy eljárásban bizonyítékként felhasználja. A törvény soha nem a hazug, csaló, szélhámos embereket védte, az igazság érvényesülésének biztosítása ugyanis közérdek. A jogellenességet és a csalárdságot leleplező felvétel nem sérti a személyiségi jogot.

A Beatrice már régen megénekelte: „Mert aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop. Hazudni, csalni csúnya dolog.”

Azt is előre bocsátom, hogy jelen írásommal senkit nem kívánok semmilyen jogsértésre biztatni, mert a hangfelvétel elkészítésének természetesen van jogsértő változata is.

Az írásom célja az, hogy a legitim, bizonyítékként való felhasználást bemutassam, mindazok megsegítésére, akik attól tartanak, hogy a kezükben lévő hangfelvétel felhasználásból bajuk származhat, amely felvétel egyetlen és döntő eszköze lehet az igazság bizonyításának, a jogellenes magatartás leleplezésének. 

Hangfelvétel – polgári jogi oldalról tekintve

Jogsértő és a perben nem használható fel az a bizonyítási eszköz, illetve annak elkülöníthető része, amelyet az élethez és testi épséghez fűződő jog megsértésével vagy erre irányuló fenyegetéssel szereztek meg, illetve állítottak elő, amely egyéb jogsértő módon keletkezett, amelyet jogsértő módon szereztek meg, vagy amelynek a bíróság elé terjesztése személyiségi jogot sértene. A jogsértő bizonyítási eszközt a bíróság kivételesen mérlegelve figyelembe veheti.

Ezek alapján már csak azt kell tudni eldönteni, hogy a titokban készített hangfelvétel (képfelvétel is) jogsértő-e, vagy pedig nem az, és  felhasználható egy perben bizonyítékként.

Erre válaszul – minden külön magyarázat nélkül – szolgáljanak az alábbi döntések (a teljesség igénye nélkül), időrendi sorrendben:

1. BH1985.57.II.: A hangfelvételnek bírósági vagy szabálysértési eljárásban bizonyítékként való előterjesztése felhasználásnak – nyilvánosságra hozatalnak – minősül, és a felhasználás tényének megállapítása szempontjából közömbös az, hogy a hangfelvétel készítése a személyiségi jogok megsértésével vagy ilyen jogsértés nélkül történt.
2. BH1985.57.III.: A bíróság vagy más hatóság előtt folyó eljárásban az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek, és a bizonyítás ezt a célt szolgálja. Nem lehet ezért – az egyébként is jogsértés nélkül készült hangfelvétel felhasználását – visszaélésnek tekinteni, ha ez a hangfelvétel felhasználójával szemben elkövetett jogsértéssel kapcsolatos bizonyítás érdekében történik. A hangfelvétel bizonyítékul való felhasználása nem tekinthető jogsértésnek.
3. EBH2000.296.: A rejtett kamerával készített videofelvétel a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként, illetve bizonyítékként felhasználható; polgári perben dönthető el, hogy a felvétel sérti-e valakinek a személyhez fűződő jogait.
4. BDT2009.2126.: Nem hivatkozhat sikerrel alanyi jogsértésre: hangfelvételével való visszaélésre a fél, ha e jogérvényesítéssel valótlan, hamis tényállítását akarja leplezni, és az igazságot tartalmazó nyilatkozatának felhasználását kívánja személyiségi jogvédelem tárgyává tenni; ez a magatartás a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe és a joggal való visszaélés tilalmába ütközik.
5. BDT2011.2442.: Nem minősül visszaélésnek a kép- és hangfelvétel készítése, illetőleg felhasználása, ha arra közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása céljából köz- vagy jogos magánérdekből került sor, feltéve, hogy ennek készítése vagy felhasználása a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan sérelmet.
6. BDT2014.3076.: A hangfelvétel készítése vagy felhasználása akkor nem minősül visszaélésnek, ha arra közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében közérdekből vagy jogos magánérdekből kerül sor, feltéve, hogy a hangfelvétel készítése vagy felhasználása a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan sérelmet.
7. PJD2016.20.II.: Nem minősül visszaélésnek a képmás vagy hangfelvétel készítése vagy felhasználása, ha arra közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében közérdekből vagy jogos magánérdekből kerül sor, feltéve, hogy a képmás vagy hangfelvétel készítése vagy felhasználása a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan érdeksérelmet.
8. PJD2017.23.: Személyiségi jogsértés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a hangfelvétel elkészítésére és felhasználására nem csak hozzájárulás nélkül, de visszaélésszerűen kerül sor. A hangfelvétel elkészítése, illetve felhasználása nem visszaélésszerű akkor, ha az közérdekből vagy különös méltánylást érdemlő magánérdekből történik.  
9. BH2017. 366.: Nem minősül visszaélésnek a hangfelvétel készítése, annak felhasználása, amennyiben arra már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében közérdekből vagy jogos magánérdekből kerül sor, feltéve, hogy a hangfelvétel készítése vagy felhasználása a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan sérelmet.
10. BDT2018.3877.: A hozzájárulás nélkül rögzített kép- és hangfelvétel polgári perben való felhasználása nem sért személyiségi jogot, ha kizárólag az ellenérdekű fél perben tett valótlan nyilatkozatának cáfolatát és annak bizonyítását szolgálja a felhasználó méltányolható magánérdekének védelmében.
11. BDT2022.4574.II.: Nem jogsértő a felvétel készítése, ha a hangfelvétel készítője már a hangfelvétel készítését megelőzően olyan információk, ismeretek birtokában van, amelyek indokolttá tehetik az egyéb módon be nem szerezhető bizonyítékok felhasználását.

Ahogyan látható, a bírói gyakorlat kialakított egyfajta mérlegelést, amely esetekben még akkor sem minősül jogsértőnek a hangfelvétel elkészítése, ha az az érintett hozzájárulása nélkül, titokban készült el.

Röviden összefoglalva az alábbiak esetében nem kell félni a felvétel bizonyítékként való felhasználásától:

• • • a hangfelvétel bírósági vagy hatósági eljárásban bizonyítékként felhasználható;
    • nem jogsértő a hangfelvétel elkészítése, ha közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása céljából készül;
    • nem jogsértő a hangfelvétel elkészítése, ha nem visszaélésszerűen használják fel;
    • nem jogsértő a hangfelvétel elkészítése, ha a hazug ember perben tett valótlan nyilatkozatának, vallomásának cáfolatát és annak bizonyítását szolgálja;
    • nem jogsértő a hangfelvétel elkészítése, ha a készítő olyan információk, ismeretek birtokában van, amelyek indokolttá tehetik az egyéb módon be nem szerezhető bizonyítékok felhasználását.

Hangfelvétel – büntetőjogi oldalról tekintve

A nyomozás az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak a hivatali hatáskörében, valamint az ügyésznek vagy a nyomozó hatóság tagjának a hivatali minőségében tudomására jutott adatok alapján, illetve feljelentésre indul meg. Közvádra üldözendő bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentésben meg kell jelölni a bizonyítási eszközöket, egyidejűleg gondoskodni kell a bűncselekmény nyomainak, a bizonyítási eszközök, valamint az elkobozható vagy vagyonelkobzás alá eső dolgok és vagyon megőrzéséről.

A hangfelvétel tárgyi bizonyítási eszköznek minősül a Be. alkalmazásában, mivel a Be. 204. § (2) bekezdése szerint tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan tárgy, amely műszaki, vegyi vagy más eljárással adatokat rögzít.

A hangfelvétel éppen ezért felhasználható a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként, azt a feljelentéshez csatolni szükséges, végül majd a bíróságnak kell mérlegelnie, hogy a felvétel szükséges-e a tényállás megállapításához vagy sem. 

Azt viszont szintén Be. mondja ki, hogy a büntetőeljárásban a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a döntését valósághű tényállásra alapozza. Annál kevesebb dolog valósághűbb, mint amikor magát az elkövetőt a saját szavaival lehet szembesíteni.

A büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási cselekmény. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.

Ahogyan látható, büntetőügyben a hangfelvétel felhasználható bizonyítékként és sem a nyomozó hatóság, sem pedig a bíróság nem jogosult arra, hogy annak jogszerűségét vizsgálja. 

A hangfelvétel készítésének jogszerűségét ugyanis nem büntetőjogi szabály, hanem a korábban ismertetett polgári jogi szabályok alapján kell vizsgálni, amelyre a büntetőeljárásban nincs jogi lehetőség. Az előző pontban ismertetett döntés is kimondta, hogy „az viszont csak polgári perben dönthető el, hogy a felvétel sérti-e valakinek a személyhez fűződő jogait, tehát a büntetőeljárásban ennek külön tárgyalására, vizsgálatára nem kerülhet sor.” (EBH2000.296.)

Hangfelvétel – a GDPR szemszögéből tekintve

Ahhoz, hogy a későbbiekben a tájékoztatással kapcsolatos kivétel szabályra hivatkozni lehessen, az adatkezelésnek meg kell felelnie a jogszerűség, a tisztességes eljárás és az átláthatóság elvének, ezért ennek ismertetése nélkülözhetetlen. 

A jogszerűség:

A GDPR (40) preambulumbekezdése alapján annak érdekében, hogy a személyes adatok kezelése jogszerű legyen, annak az érintett hozzájárulásán kell alapulnia, vagy valamely egyéb jogszerű, jogszabály által megállapított – akár a GDPR-ban, akár más, az a GDPR-ban említettek szerinti uniós vagy tagállami jogban foglalt – alappal kell rendelkeznie, ideértve az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettségeknek való megfelelés szükségességét, az érintett által kötött esetleges szerződés teljesítését, illetve az érintett által kért, a szerződéskötést megelőzően megteendő lépéseket.

A GDPR (41) preambulumbekezdése azt is kimondja, hogy amikor ez a GDPR jogalapra vagy jogalkotási intézkedésre hivatkozik, ez nem szükségszerűen jelent – az érintett tagállam alkotmányos rendjéből fakadó követelmények sérelme nélkül – valamely parlament által elfogadott jogszabályt. Mindazonáltal az ilyen jogalapnak vagy jogalkotási intézkedésnek világosnak és pontosnak kell lennie, alkalmazásának pedig előreláthatónak kell lennie a hatálya alá tartozó személyek számára.

A magánszemély által titokban készített hangfelvétel vonatkozásában a GDPR jogalapjai közül a hozzájárulás, a szerződés jogalapja, a jogi kötelezettség jogalapja, az érintett létfontosságú érdeke, a közérdekű feladat ellátása és a közhatalom gyakorlásának jogalapja eleve kizárt. Jellemzően a hozzájárulás hiánya szokott felmerülni, mint visszatámadási alap, azonban a GDPR-ban nevesített jogalapok itt nem érnek véget, nem a hozzájárulás jogalapja lesz az, amire hivatkozva jogszerűen rögzíteni lehet a csalárd személy hangfelvételét.

A GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pontja alapján az érdekmérlegelés (jogos érdek) jogalapja éppen erre ad lehetőséget: az adatkezelés az adatkezelő vagy egy harmadik fél jogos érdekeinek érvényesítéséhez szükséges, kivéve, ha ezen érdekekkel szemben elsőbbséget élveznek az érintett olyan érdekei vagy alapvető jogai és szabadságai, amelyek személyes adatok védelmét teszik szükségessé, különösen, ha az érintett gyermek.

A jogos érdek jogalapja akkor alkalmazható, ha a hozzájárulás, a szerződés jogalapja, a jogi kötelezettség jogalapja, az érintett létfontosságú érdeke, a közérdekű feladat ellátása és a közhatalom gyakorlásának jogalapja nem illeszkedik a konkrét adatkezelésre.

Ez a jogalap felhatalmazza az adatkezelőt arra, hogy ő maga alakítsa ki az adatkezelés körülményeit, kiválassza azt, hogy milyen célból, mennyi ideig, milyen személyes adatokat kezel és milyen garanciális és adatbiztonsági intézkedéseket alkalmaz. 

Ebben az esetben a hangfelvétel készítőjének (adatkezelőnek) egy fontos feladata keletkezik: írásbeli érdekmérlegelési tesztben be kell tudnia bizonyítania, hogy az általa készített hangfelvétellel elkövetett adatkezelés a jogos érdekeinek érvényesítéséhez szükséges és az elsőbbséget élvez a hangfelvételen szereplő személy (érintett) jogaival szemben. Ez egy szükségességi-arányossági teszt, az interneten sok mintát lehet találni. Itt elismétlem megint, hogy az igazság bizonyítása valamennyi eljárásban közérdek, amely elsőbbséget élvez a jogsértő személy magánérdekével szemben, így érdemes ennek irányából megközelíteni az érdekmérlegelési tesztet.

A GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pontja alapján jogos érdekre való hivatkozással – ha annak feltételei igazolhatók – hangfelvétel készíthető az érintett tudta és beleegyezése nélkül is.

A tisztességes eljárás és átláthatóság:

Főszabály szerint a tisztességes és átlátható adatkezelés elve megköveteli, hogy az érintett tájékoztatást kapjon az adatkezelés tényéről és céljairól. Ez alól azonban van kivétel, ahogy azt a későbbiekben bemutatom. 

A tisztességes adatkezelés elve elsősorban a hangfelvételt készítő és a hangfelvételen szereplő személy közötti jogviszonyra vonatkozik, amely tisztességes volta az emberi méltóság védelmével áll szoros kapcsolatban. Itt az erkölcsi, morális hozzáállást kell vizsgálni, és kerülni kell az emberi méltóság sérelmét.

Az emberi méltóság mindazon értékek összességét jelöli, amelyek az embernek és csakis az embernek, mégpedig minden egyes embernek, származásától, fejlettségi szintjétől, műveltségétől, tulajdonától stb. függetlenül a sajátjai. Az emberi méltóság olyan minőség, amely egyenlő és abszolút minden egyes emberben. Megbecsülés, mely minden egyes embernek kijár a személy volta miatt. Az emberi méltóság nem egy nevesített személyiségi jog, hanem valamennyi személyiségi jog belőle fakad, akkor szükséges rá hivatkozni, ha az adott ügyben egyetlen más nevesített személyiségi jog sem hívható fel. Az emberi méltóság joga így lényegében a személyiségi jogok általános védelmének feladatát látja el. 

Az átláthatóság elve alapján elvárás, hogy az adatkezelés megfelelő kommunikációval és tájékoztatással valósuljon meg, könnyen hozzáférhető, közérthető, világos és egyszerű nyelvezettel kifejezve.

A tájékoztatási kötelezettség – kivétel a tájékoztatási kötelezettség alól:

A GDPR előírja, hogy az adatkezelésről tájékoztatást kell adni, de meghatározza azokat a kivételeket is, amikor a tájékoztatás mellőzhető. A GDPR különbséget tesz a tájékoztatási kötelezettségek között azokban az esetekben, amikor a személyes adatokat érintettől gyűjtik (GDPR 13. cikk) és amikor azokat nem az érintettől szerezték meg (GDPR 14. cikk). (Zárójelben jegyzem meg, hogy az Infotv. már nem tesz ilyen különbséget.)

Innentől két irányba lehet továbbmenni. Az egyik az, hogy elfogadjuk azt, hogy az érintettől gyűjtjük be a hangfelvételt, tehát az adatok forrása maga az a személy, akinek a hangfelvételét rögzíteni szeretnénk és aki ehhez az adatokat szolgáltatja. Ez alapján a GDPR 13. cikkében felsorolt tájékoztatást a személyes adatok megszerzésének időpontjában az érintett részére meg kell adni. Azonban a tájékoztatás megadása a továbbiakban lehetetlenné tenné a hangfelvétel elkészítését, mert az érintett – jobb esetben – faképnél hagyna minket.

A szakirodalom az érintett megfigyelése révén beszerzett adatokat az érintettől gyűjtött adatnak tekinti. A 13. cikk arra az esetre vonatkozik, amikor az adatokat az érintettől szerzik be, ő maga az adatok forrása. Az, hogy az érintett adja az adatokat a részünkre az alábbi esetekben megállapítható:

• az érintett által az adatkezelő részére tudatosan (pl. online űrlap kitöltésekor) megadott adatok; vagy
• az adatkezelő által az érintettől megfigyelés útján gyűjtött adatok (pl. automatizált adatgyűjtő eszközök vagy adatgyűjtő szoftverek, például kamerák, hálózati berendezések, Wi-Fi-nyomkövető, rádiófrekvenciás azonosítás vagy egyéb típusú érzékelők használata).

Példa: gondoljunk bele abba, hogy a lakásunk erkélyen álldogálva éppen egy bűncselekmény szemtanúi vagyunk és azt a telefonunkkal rögzítjük, hogy a későbbiekben a rendőrségnek át tudjuk adni, mint bizonyítékot. Ezek alapján az adatok forrása az érintettek, tehát maguk az elkövetők. A felvételen jól kivehető az elkövetők személye (képmása és hangja) azonosítható módon, a meneküléshez használt jármű színe, típusa és a forgalmi rendszáma is. A felvétel készítőjének le kellene kiabálnia az erkélyről a bűnelkövetőknek, megadva a GDPR 13. cikkének megfelelve a nevét, elérhetőségét, az adatkezelés célját, jogalapját, a címzettek adatait. Majd – miután már minden lényeges információt megadott magáról – a büntetőeljárásban kérhetné a személyes adatainak zártan való kezelését, vagy a különleges bánásmódban való részesítés keretén belül a különösen védett tanúnak való nyilvánítását. 

A felvétel készítőjének számolnia kell azzal a kockázattal, hogy az adatkezelése a GDPR hatálya alá esik és a tájékoztatást a 13. cikk alapján kellett volna megadnia. Érdemes ilyenkor mérlegelni, hogy egy bűncselekmény leleplezése, vagy az esetleges adatvédelmi hatósági eljárástól való félelem lesz a döntő, amely a cselekményünket befolyásolja. Ezt mindenki maga kell, hogy eldöntse, de többmilliós kár, személy elleni erőszakos cselekmény bizonyításakor szerintem senki nem fog amiatt aggódni, hogy az őt ért jogsértés bizonyítása miatt milyen adatvédelmi szabályokat kellett volna betartania és azok esetleges megszegése milyen szankciókkal járhat. Érdemes lenne a jogalkotóknak erre az esetre is gondolniuk, mert teljesen életszerű és a polgári jog már elismeri ennek szükségességét. Mindez csak akkor igaz persze, ha az érintettől gyűjtjük az adatokat és nem róla szerezzük azokat be.

Talán segítséget nyújthat a GDPR (4) preambulumbekezdése, amely kimondja, hogy a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog, azt az arányosság elvével összhangban, a társadalomban betöltött szerepének függvényében kell figyelembe venni, egyensúlyban más alapvető jogokkal. Ennek kimunkált gyakorlata még nem ismert, az azonban vélelmezhető, hogy a jogsértő alapvető joga nem sérül aránytalan mértékben akkor, ha a lebuktatása miatt ezt az alapvető jogát ad hoc jelleggel korlátozták.

A másik lehetőség – amely látszólag szembehelyezkedik a szakirodalommal az –, hogy a titokban készített hangfelvételt úgy tekintjük, hogy az azon szereplő adatokat nem az érintettől, hanem az érintettről gyűjtjük. Hiszen nem beszélhetünk megfigyelésről, nem az érintett adja meg szándékos és tudatos adatszolgáltatás részeként, ezért nem tőle, hanem róla gyűjtjük, ő nem diktál a felvételre, mert nem is tud arról, hogy ilyen készül, így fogalmilag is kizárt az, hogy ő tudatosan adatokat szolgáltatna. A megfigyelést pedig az eseti jelleg zárja ki.

Amennyiben egyszeri, vagy alkalomszerű adatkezelésről van szó, akkor azt szükséges vizsgálni, hogy ez megfelel-e a „az adatkezelő által az érintettől megfigyelés útján gyűjtött adatok” kategóriájának. A megfigyelés ugyanis rendszerességet feltételez az értelmező kéziszótár szerint, az ad hoc eljárás pedig semmiképpen sem nevezhető rendszeresnek, folyamatosnak és tartósnak. Az egyedi felvétel készítése pedig nem minősül automatizált adatgyűjtő szoftver használatának, hiszen nem lesz semmilyen automatika az adatgyűjtésben.

A megfigyelés fogalmi elemeként és részeként a folyamatosságot, a tartós állapotot és a rendszeres időközt igazolja a WP249 (2/2017. számú vélemény a munkahelyi adatkezelésről), a WP260 (Iránymutatás az (EU) 2016/679 rendelet szerinti átláthatóságról) és az Európai Adatvédelmi Testület „A megfigyelési intézkedésekre vonatkozó alapvető európai garanciákról szóló 02/2020. számú ajánlása” is. Az egyedi, eseti, ad hoc hangrögzítés tehát nem megfigyelés.

Ha pedig sem tudatos adatszolgáltatásról, sem pedig megfigyelésről nem beszélhetünk, akkor az nem felel meg az ajánlásban felsorolt érintettől gyűjtött adatnak, ezért abban az esetben a tájékoztatási kötelezettséget a GDPR 14. cikke írja elő, ideértve a tájékoztatás megadása alóli kivételeket is. 

Az egyik ilyen kivétel a GDPR 14. cikk (5) bekezdés b) pontja alapján az, hogy nem kell az előírt tájékoztatást megadni, ha az valószínűsíthetően lehetetlenné tenné vagy komolyan veszélyeztetné ezen adatkezelés céljainak elérését.

Teljesen életszerű és ennek alapján nem fogjuk tájékoztatni a betörőt, az autótolvajt, az utcai garázdát, a csaló ingatlanközvetítőt, vagy a hazudós szerződéses partnerünket, szomszédunkat, a vallomásán többször változtató tanút, amikor felvesszük azt, ahogyan éppen elköveti a jogsértést. Arról nem is beszélve, hogy a felvett hangfelvétel csak akkor kerül felhasználásra, ha azzal bizonyítani kívánunk valamit, és ebben az esetben is valamilyen eljárásban bizonyítékként. 

„Ahhoz, hogy az adatkezelők erre a kivételre hivatkozzanak, bizonyítaniuk kell, hogy a 14. cikk (1) bekezdésében meghatározott információk rendelkezésre bocsátása önmagában semmissé tenné az adatkezelés céljait. A 14. cikk (5) bekezdése b) pontjának ezen aspektusára való hivatkozás feltételezi, hogy az adatkezelés az 5. cikkben foglalt valamennyi elvnek megfelel, és ami még fontosabb, hogy a személyes adatok kezelése minden esetben tisztességes, és jogalappal rendelkezik.” (WP260)

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság tájékoztatót adott ki a hangfelvétel készítésével és felhasználásával kapcsolatban, melyben ismerteti a Ptk. főbb rendelkezéseit, azonban kitér arra is, hogy személyes adat akkor kezelhető, ha annak jogalapja fennáll. Ellenkező esetben az adatkezelés jogszerűtlen lesz és az érintett kezdeményezheti a NAIH eljárását.

A jogalap álláspontom szerint a jogos érdek lehet, a korábban kifejtettek szerint, a GDPR 14. cikke alapján a tájékoztatást pedig azért nem kell megadni, mert az komolyan veszélyeztetné az adatkezelés célját, vagyis azt, hogy ez a hangfelvétel a későbbiekben bizonyítékként felhasználható legyen.

Ezek ismeretében a titokban készített, jogellenes és csalárd magatartást leplező felvétel sem polgári jogi, sem büntetőjogi, sem adatvédelmi jogi akadályokba nem ütközik és az bizonyítékként felhasználható.