A napi eseményeket szemlézve nem kerülte, nem kerülhette el a figyelmem annak a híre, hogy jogerős ítélet született az Iszlám Állam terroristája ügyében. Az ítélet pedig nem más, mint életfogytig tartó szabadságvesztés.
A közösségi médiában megjelenő cikkek alatt figyeltem fel arra, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés tényleges időtartamát sokan találgatják, ezért nem tudják értelmezni a jogerős ítéletet. Megpróbálok most ebben segíteni.
A Btk. úgy rendelkezik, hogy a szabadságvesztés határozott ideig vagy életfogytig tart. Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ügydöntő határozatában meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább 25, legfeljebb 40 évben állapítja meg.
A törvény indokolása alapján az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés határozatlan tartamú, mivel tartalmaz határozatlansági mozzanatot: az elítélt élete végéig is tarthat, aminek időpontja bizonytalan. Általánosan elfogadott az az álláspont, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltnek is reményt kell adni jövője tervezésének a reális lehetőségére, a társadalomba történő visszatérésre, az emberiesség szempontja ezt is igényli. Az életfogytig tartó szabadságvesztés határozatlan tartamú, határozatlansági mozzanata, hogy e büntetés az elítélt élete végéig is tarthat, ennek időpontja pedig előre nem meghatározható. Az életfogytig tartó szabadságvesztés tehát az elítélt életének végéig tart.
Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásáról a bíróság ítéltében kétféleképpen rendelkezhet: vagy meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja.
Az életfogytig tartó szabadságvesztés a legsúlyosabb büntetési nem, melynek alkalmazását a törvény minden esetben vagylagos büntetési nemként szabályozza, ezért nincs olyan bűncselekmény, amely kizárólag életfogytig tartó szabadságvesztéssel lenne büntethető. Ez a büntetési nem vagylagosan szerepel a 10 évtől 20 évig, valamint az 5 évtől 20 évig terjedő szabadságvesztés mellett.
Mi a különbség az életfogytig tartó és a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés között?
Fontos kihangsúlyozni, hogy a köznyelvben tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésként (TÉSZ) elterjedt kifejezést a Btk. nem ismeri. Nem ezzel az elnevezéssel és nem ilyen módon szabályozza annak időtartamát.
A jelenlegi szabályozás az életfogytig tartó szabadságvesztés, illetve a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés között differenciál, amelyben a különbségtétel alapja az elítélt feltételes szabadságra bocsáthatósága.
A különbség az, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén elvi lehetőség kínálkozik a feltételes szabadságra bocsátásra, de ez nem automatikus. A feltételesen szabadon bocsátható életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt esetén is elképzelhető, hogy a bebörtönzés az elítélt élete végéig tart, amennyiben érdemesség hiányában a büntetés-végrehajtási bíró nem bocsátja feltételes szabadságra. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásának ugyanis két feltétele van. Egyrészről érkezzen el a bíróság ítéletében megjelölt feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó legkorábbi időpont, másrészről, akkor bocsátható csak feltételes szabadságra az elítélt, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés esetén pedig a kötelező kegyelmi eljárás jogintézménye egyedül az, amely megteremtheti a szabadulás lehetőségét.
Mind a két esetben a kiszabott büntetés az elítélt élete végéig tartó bebörtönzést is jelentheti.
Az Iszlám Állam volt katonáját az elsőfokon eljáró Fővárosi Törvényszék bűnszervezetben és társtettesként elkövetett emberiesség elleni bűntettben bűnösnek mondta ki, életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és Magyarország területéről végleges hatályú kiutasításra ítélte azzal, hogy a vádlott legkorábban 30 év után bocsátható feltételes szabadságra. Ebben az ítéletben a Fővárosi Törvényszék 30 évben határozta meg a feltételes szabadságra bocsátás időtartamát, ezért az elsőfokú ítélet nem volt tényleges életfogytig tartó.
A kihirdetett elsőfokú ítélettel szemben az ügyész fellebbezett, kérte, hogy az emberiesség elleni bűntett mellett terrorcselekmény bűntettének is minősítsék a történteket, továbbá kérte a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárását.
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla annyiban változtatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy a 30 év feltételes szabadságra bocsátás időtartamát nem állapíthatta meg, hiszen a törvény kötelező rendelkezése értelmében abból ki kell zárni a terheltet, amennyiben az emberiesség elleni bűncselekményt bűnszervezetben követi el.
Milyen esetekben kell kizárni a feltételes szabadságra bocsátást a törvény szerint? Másképp kérdezve, mikor kötelező a vádlottat tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélni?
A választ a Btk. 44. §-a tartalmazza. E szerint életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét csak az alábbi bűncselekmények miatt zárhatja ki (ebben az esetben a bíróság mérlegelésére van bízva a kizárás):
a) népirtás,
b) emberiesség elleni bűncselekmény,
c) apartheid,
d) hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete,
e) védett személyek elleni erőszak,
f) nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása,
g) egyéb háborús bűntett,
h) emberölés súlyosabban minősülő esete,
i) emberrablás súlyosabban minősülő esete,
j) emberkereskedelem és kényszermunka súlyosabban minősülő esete,
k) alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása,
l) rombolás súlyosabban minősülő esete,
m) fogolyzendülés súlyosabban minősülő esete,
n) terrorcselekmény,
o) jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete,
p) közveszély okozása súlyosabban minősülő esete,
q) zendülés súlyosabban minősülő esete,
r) elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esete,
ha azt személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el.
Ezen túl a törvény egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető erőszakos többszörös visszaeső, vagy az itt felsorolt bűncselekményt bűnszervezetben követte el.
Expressis verbis: amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a fenti bűncselekmények elkövetése bűnszervezetben történt, a bíróság mérlegelési lehetősége megszűnik, és a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása kötelező.
A bűnszervezet legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. A hierarchikus szervezeti felépítés azt jelenti, hogy az elkövetők alá-fölérendeltségi viszonyban vannak, az egyes „döntési szintek” elkülöníthetőek egymástól, tehát a szervezeti felépítésnek vertikális jellege van. A hierarchiában lévő személyek együttműködése a feladatok megosztásán alapul.
Az emberiesség elleni bűncselekmény tényállása az alábbi: aki a lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként
a) emberölést követ el,
b) a lakosságot vagy annak egy részét olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,
c) a lakosságot vagy annak egy részét jogszerű tartózkodási helyéről kitelepíti,
d) emberkereskedelem és kényszermunkát követ el,
e) mást személyi szabadságától megfoszt, vagy fogva tartását jogellenesen tartja fenn,
f) mást szexuális erőszakra vagy annak eltűrésére, prostitúcióra, magzat kihordására vagy magzatelhajtásra kényszerít,
g) másnak súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,
h) politikai, nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nemi vagy más ismérv alapján meghatározható csoportot vagy annak tagját a csoporthoz tartozása miatt alapvető jogaitól megfoszt,
bűntett miatt 10 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
Az Iszlám Állam katonáját a Fővárosi Törvényszék bűnszervezetben és társtettesként elkövetett emberiesség elleni bűntettben bűnösnek mondta ki, az ítélet meghozatalakor azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a bűnszervezetben elkövetett emberiesség elleni bűntett miatt életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét a törvény erejénél fogva ki kell zárni.
Ezt orvosolta a Fővárosi Ítélőtábla, amely ítéletével a Fővárosi Törvényszék ügydöntő határozatát annyiban változtatta meg, hogy pontosította a bűnszervezetben elkövetés megjelölését, az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának lehetőségét kizárta. Az Iszlám Állam katonájának büntetését tehát tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre változtatta meg.
Miért nem került megállapításra az ügyész által kért terrorcselekmény bűntette?
Az alkotmányos büntetőjog többek között azt jelenti, hogy a jogállamiság elvéből következően az államnak is be kell tartania a saját magára vonatkozó szabályokat. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint a kétszeres értékelés tilalma (ne bis in idem elve) megtiltja két vagy több büntetőjogi jellegű eljárás megindítását (kettős vád) és két vagy több jogerős elmarasztaló büntetőítélet (kettős büntetés) alkalmazását ugyanazon személlyel szemben és ugyanazon tényállás alapján. Az elv célja a már lezárt büntetőeljárások ismétlődését megakadályozni, és az egyén jogbiztonságát biztosítani, azáltal, hogy védelemben részesíti őt a kétszeres eljárás alá vonás lehetősége által jelentett bizonytalansággal szemben.
Jelen ügyben a Fővárosi Ítélőtábla abban is egyetértett a Fővárosi Törvényszékkel, hogy a vád tárgyává tett cselekmények kizárólag emberiesség elleni bűntettnek minősülnek, így nem osztotta a vádhatóság (ügyészség) jogi álláspontját, miszerint a vádlott magatartása egyidejűleg a terrorcselekmény bűntettét is megvalósította, mivel az irányadó tényállás alapján ez a büntetőjog egyik alapelvébe, a kétszeri értékelés tilalmába ütközött volna.
A Fővárosi Ítélőtábla közleménye itt érhető el: