A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:48. § (1) bekezdése alapján hangfelvétel akkor készíthető, ha a hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárul.
A Ptk. Kommentár kifejti, hogy az emberi személyiség külső megnyilvánulása, az ember külső megjelenése alkalmas arra, hogy az egyén beazonosítható legyen. Ennek részeként a képmás és a hangfelvétel, amely a személyiség belső sajátosságát vetíti ki, közvetetten a személyiség azonosítására szolgál.
A polgári jog a magánjog legfontosabb jogága, amely a személyi és vagyoni, valamint a gazdasági viszonyokat szabályozza, úgy, hogy a jogviszonyok alanyai egymással egyenjogú és mellérendelt pozícióban vannak. A Ptk. éppen ezért magánjogi oltalmat szabályoz.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a képmás és hangfelvétel személyes adatnak minősül, így a személyes adatok védelmére közjogi oltalmat az adatvédelmi jog biztosít.
A kettős oltalom és védelem éppen azt hivatott hangsúlyozni, hogy a védett érték (képmás és hangfelvétel) különleges.
A PJD2017. 23. számú polgári jogi döntvény fő megállapítása az, hogy személyiségi jogsértés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a hangfelvétel elkészítésére és felhasználására nem csak hozzájárulás nélkül, de visszaélésszerűen kerül sor. A hangfelvétel elkészítése, illetve felhasználása nem visszaélésszerű akkor, ha az közérdekből vagy különös méltánylást érdemlő magánérdekből történik.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a kettejük közötti beszélgetésről történő – hozzájárulás nélküli – felvételkészítéssel és annak felhasználásával megsértette a felperes hangfelvételhez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, valamint a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Ugyan a Ptk. a hangfelvétel készítése és felhasználása vonatkozásában is megköveteli az érintett hozzájáruló nyilatkozatát, az érintett tudtán kívül készített hangfelvétel elkészítése hangfelvétellel való visszaélésnek minősül, azonban a bírói gyakorlat szerint nem minősül a hangfelvétel felhasználása és készítése visszaélésszerűnek, ha az közérdekből vagy különös méltánylást igénylő magánérdekből történik. Így az alperesi magatartás jogellenessége megítélése körében a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a hangfelvétel készítése és felhasználása a perbeli esetben visszaélésszerűnek minősül-e. Vagyis közérdekből vagy különös méltánylást igénylő magánérdekből az alperesnek érdekében állhatott-e a felvétel elkészítése és felhasználása.
Az alperes a hangfelvételt első és egyetlen alkalommal egy bírósági tárgyaláson használta fel. Ez a felhasználás nem jogsértő, mert az alperes kifejezetten azért rögzítette a felperes hangját, mert másként a bíróság előtti eljárásban nem tartotta bizonyíthatónak a tényállítását. A hangfelvétel készítését és felhasználását az alperes (azon a tárgyaláson felperesi pozícióban) különös méltánylást érdemlő magánérdeke indokolta.
Az elsőfokú bíróság hivatkozott korábbi eseti döntésekre, valamint arra, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint, ha a hangfelvétel készítője valamely tény, körülmény meglétének bizonyítása érdekében más módon nem tud bizonyítékot szerezni, és különösen méltányolható magánérdeke fűződik ahhoz, hogy bizonyítani tudjon, úgy ezen magánérdek védelme indokolttá teheti a hangfelvétel készítését, ezért az nem minősül jogellenesnek.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a hangfelvétel készítése és annak kizárólag bírósági eljárásban bizonyítékként történt felhasználása nem okoz aránytalan sérelmet, az nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, így az nem visszaélésszerű és nem jogsértő.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal értett egyet: a hangfelvétel elkészítése, illetve felhasználása tehát nem visszaélésszerű akkor, ha az közérdekből vagy különös méltánylást érdemlő magánérdekből történik.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság tájékoztatót adott ki a hangfelvétel készítésével és felhasználásával kapcsolatban. Nem meglepetés, hogy a hang, valamint a hangfelvétel személyes adatnak minősül. A NAIH tájékoztatójában ismerteti a Ptk. főbb rendelkezéseit, azonban kitér arra is, hogy személyes adat akkor kezelhető, ha annak jogalapja fennáll. Ellenkező esetben az adatkezelés jogszerűtlen lesz és az érintett kezdeményezheti a NAIH eljárását.
A NAIH egyik határozatában pedig részletesen kifejtette, hogy a személyes adatok kezelésére – akkor is, ha az hangfelvétel – a GDPR rendelkezéseit kell alkalmazni.
A hangfelvétel és a képmás védelme kettős: polgári jogi és adatvédelmi jogi oltalomban részesül. Abban az esetben azonban, ha ugyanazon felvétel vonatkozásában a polgári jogi személyiségi jogsértés nem állapítható meg, egyáltalán nem biztos, hogy adatvédelmi jogi szempontból is mindennek megfelelő egy hangfelvétel vagy egy képmás felhasználása és a felvétel készítőjének és felhasználójának a felelőssége ugyanúgy kizárható.